Elérkeztünk a téma záróposztjához. Akik velem tartottak, azok rengeteg iformációval lettek gazdagabbak és nagyobb rálátsuk lehet arra, milyen is az élet Németországban. Volt hideg és meleg is. De ha összegezni kellene a dolgokat, akkor tényleg megéri a sok huzavonát, felkészülést és kockázatot?

  Egyértelműen, IGEN!

 Szerintem nálam rosszabb helyzetből nem sokan indulnak el otthonról. Kilátástalan jövőkép, 6 napos munkahét, 12 órában, semmi megtakarítás. 21 évesen, 2 év munka után, láttam magam megöregedni a magyar középosztály közepén? Alján..? Nem is tudom. Az biztos, hogy nem a terveimnek és álmaimnak megfelelő helyen. Vártam a lehetőséget, azt a lepattanatót, ami megváltoztathatja az életem. Soha sem akartam ide jönni. Angolt tanultam végig, míg le nem érettségiztem és az utolsó utáni hely volt a Földön Németország, ahova menni kívántam. Talán a sors tréfája volt, hogy egy próbálkozásom sem jött össze arra, hogy angol nyelvterületre lőjem ki magamat.

 Őszinte leszek, egyáltalán nem perestem a boldogságtól, amikor feljött ez a lehetőség. Az volt bennem, ki a ... akar ide jönni?! Ezekhez a hideg, bunkó, "gépekhez"...? De már akkor, 2011-ben a fizetésem 3 szorosát csillantották fel előttem és ez igazából elég volt, ahhoz hogy meghozzam a döntést. Elindulok.

 Az írtónehéz kezdetről már írtam korábban, hogy pénz nélkül jöttem ki, hitelből éltem és két hónapig ültem otthon, arra várva, hogy hívjanak dolgozni. De hívtak? Hívtak! Nem életem legjobb munkája volt.. Egy gyár, ahol a monoton munka és az ingázás miatti időveszteség az őrületbe kergetett. Az meg a hab a tortán, hogy egy 3 szobás tetőtéri lakásban ötödmagammal laktam nem pont komfortos környezetben. Szóval, aki azt hiszi, hogy ide csak ki kell jönni és minden hepi, azt el kell keserítenem, mert maximum szerencsés lehetsz, ha nem ilyen áron kell kijönnöd. De igazából ezzel sincs baj.

 Mindenkinek ki kell járnia az útját és nincs rossz, csak nem optimális tapasztalat. A hangsúly a tanuláson van, ami később segít jó döntéseket hozni, ehhez kénytelenek vagyunk megélni olyan dolgokat is, amikről nem feltétlenül álmodoztunk a homokózban, miközben várat építettünk. Nekem ezekből a "nem pont jó dolgokból" kijárt rendesen.

 Először egy elmeroggyant török-némethez sikerült költöznöm, aki 2 hónap után kidobott az utcára, mert kapott egy képet és rám akarta hívni a rendőrséget, mivel nem írtunk hivatalos papírt, arról hogy ott lakhatok. Majd befogadtak kedves honfitársaink, akik igazából csak le akartak rólam húzni minden mozdíthatót. 3 hét múlva sikerült elköltöznöm tőlük is, beáldozva minden félretett pénzemet, ami addig 500 euró volt. Kb könyörögni kellett, hogy adják oda a kiszemelt lakást és minden rendben lesz. (Közben munkahelyet is váltottam, mert kikészített teljesen az, ahol addig dolgoztam.) És ekkor érkeztem meg a "semmibe", egyedül, 1200km-re az otthonomtól, internet, telefon, pénz, bútorok és minden nélkül, senkire és semmire nem számítva. Ez volt a mélypont.. Úgy gondolok vissza erre az időszakra, mint a megvilágosodás és a saját magam megismerésének időszakára. Undorítóan nehéz volt, pedig aki ma ismer, az azt mondaná nekem, hogy "Ó, ez neked sétakirándulás lesz! Úgyis mindent megoldasz!". Így is lett.

 Elkezdtem tanulni, edzeni. Adtam egy keretet az életemnek. Megpróbáltam minden apróságnak örülni, megszerettem a munkám, ettől jobb lett a teljesítményem és elindultam felfelé. Előléptetések jöttek, úgy hogy németül még nem is beszéltem csak gagyogtam. Azt hiszem erre számít egyből mindenki, amikor kijön. Egy megbecsült állásra, jó fizetéssel, elégedett tükörképpel, kiegyensúlyozott élettel. Mert nem kell több, de a kevesebbért kétszerennyit dolgozni otthon, nekem nem volt opció. Bármilyen hányadtatott volt is ez az út, jelentem, MEGÉRTE, és ha valaki úgy gondolja, hogy megváltoztatná az életét, a jövőjét, akkor Németország egy lehet azon országok közül, ahol megélhetjük az álmainkat és felépíthetjük a jövőnket.

  Köszönöm, hogy velem tartottatok. Most reklám következik. :)

  Ezalatt a 10 év alatt testileg is hullámvölgyek tömkelegén keltem át, de lassan révbe érek, úgyhogy úgy határoztam, hogy megosztom veletek a történetemet, hogyan lettem vékonyból elhízott, hogyan adtam le vélül 30 kilót, megosztom veletek azt is milyen diétákat követtem tévesen és hogy hogyan találtam meg azt az életformát, ami végre hosszútávon is TÉNYLEG működik!

 Tartsatok velem!

 Bonsens